Mozgásban az Unió – vetették fel a Magyary Zoltán Szakkollégium tagjai, akik ezzel a címmel hívták szakmai és közéleti diskurzusra az érdeklődő egyetemi polgárokat. 2017. szeptember 24-én szövetségi parlamenti választásokat tartottak a politikai és gazdasági szempontból legjelentősebb európai országban. Németország belpolitikai viszonyai már tavasszal terítékre kerültek az MZSZK Választásokk?! című kerekasztal-beszélgetésén, akkor a francia elnökválasztásról esett legtöbb szó, október 2-án viszont – folytatva a tematikát – a német választási eredmények értékelése vált leginkább aktuálissá.
A Szakkollégium felkérésére Dr. Mráz Ágoston Sámuel (ELTE ÁJK), Dr. Hettyey András és Varga András (NKE NETK) elemezték a német helyzetet. Az eseményt Dr. Horváth Attila, a Magyary Zoltán Szakkollégium igazgatója moderálta. A diszkusszió – tekintettel Németország súlyára és a közönség soraiból érkezett kérdésekre – nemcsak a belpolitikára koncentrált, hanem érintette az Európai Unió jövőjét és a német-magyar kapcsolatokat is.
Mielőtt a parlamentbe jutott német pártok sikerét vagy kudarcát vették volna górcső alá a meghívottak, Dr. Mráz Ágoston Sámuel rögzítette, hogy Németországban megszemélyesített arányos választási rendszer van (a listás szavazatarányok és a mandátumarányok között alig mutatkozik eltérés), és a magyar gyakorlathoz képest sokkal jelentősebb a szavazatok megosztása. Hagyományos gyakorlat ugyanis, hogy a németek második szavazatukat a preferált koalíciós partner erősítésére szánják.
A zöldek (Grüne) a listára leadott voksok 8,9 százalékának begyűjtésével a Bundestag legkisebb frakcióját fogják alkotni. A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy a párt szimpatizánsai között egyaránt jelen vannak a harsány antiglobalisták és a városi értelmiségiek, akiket az emberi jogokra való érzékenység és a megújuló energia támogatása fog össze. A zöldek általában az egyik legjobban szervezett európai pártok, amelyek nagy támogatói lehetnek a Merkel-Macron tandemnek. Céljuk az volt, hogy a német pártrendszer harmadik legnagyobb erejévé lépjenek elő, ettől 3-4 százalékponttal elmaradtak. Új színt hozhat viszont a német-török kapcsolatokba, ha Joschka Fischer után ismét a zöldek adhatják majd a külügyminisztert, hiszen ebben az esetben a Zöld Párt társelnöke, a német születésű, de török származású Cem Özdemir lehet a német külpolitika irányítója.
A Baloldali Párt (Die Linke) listájára a választópolgárok 9,2 százaléka húzta be az ikszet. Egy olyan politikai szervezetről beszélünk, amely az állampárt utódja, ezért mind a napig megfigyelés alatt tartják a német nemzetbiztonsági szolgálatok. Politikájuk középpontjában a keletnémetek képviselete áll, azonban az Alternative für Deutschland felemelkedésével veszélybe került szavazóbázisuk. Amennyiben a politikai spektrumot nem egyenes vonalon, hanem a körelmélet szerint fogjuk fel, akkor nem meglepetés, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal ugyanazokért a választókért rivalizál egymással.
Negyedik helyre futott be a szövetségi választások egyik nagy nyertese, a Szabad Demokrata Párt. A Christian Lindner vezette FDP úgy került 10 százalék fölé, hogy 2013-ban még az 5 százalékos parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt sem sikerült átlépni. A 38 éves Lindner újrapozícionálta a liberálisokat. Dr. Hettyey András kiemelte az FDP okos taktikáját a migrációs válság megítélésében, valamint felvázolta azt az FDP-szavazóra vonatkozó sztereotípiát – nagyvárosi élet, pénzügyi szektor, adócsökkentés utáni óhaj -, amely miatt már kínos volt a szabad demokratákat felvállalni. Lindner energikus politikája ezen változtatott, s érte el, hogy az FDP közel kerüljön története legjobb választási eredményéhez, valamint kormányra kerülésük esetén újra képviselhesse a liberális gazdaságfilozófiát. Varga András emlékeztetett, hogy az FDP 2009 és 2013 között már együtt kormányzott Merkellel. A 2017-2021-es kooperációban feszültséget okozhat, hogy míg a CDU hajlott a görögök finanszírozására, addig Lindnerék nem hajlandók több német adófizetői pénzt fordítani a görög válságra és az EU költségvetésének növelésére. Továbbá nagy kérdés, hogyan fog viszonyulni az FDP pártcsaládja, a Guy Verhofstadt frakcióvezető által fémjelzett ALDE a német liberálisok rendpárti fordulatához.
Az Alternatíva Németországnak (AfD) 12,6 százalékos listás eredményével harmadik erővé lépett elő, ezzel a radikális párt a választások győzteseként állíthatja be magát. Hol húzodhat az AfD növekedésének a teteje, a szélsőséges pártoknál megszokott módon van-e üvegplafon felettük – tette fel a kérdést Dr. Horváth Attila. A három vendég több szempontból elemezte az AfD problematikáját, de feltűnő volt, hogy a sorrendben történő haladás ellenére mindannyian szóba hozták más pártoknál is, ami jól érzékeltette az összefüggéseket, illetve hogy a jobboldali populista párt új helyzetet teremtett a szövetségi parlamentbe jutással. Az AfD egyik vezetője, Alexander Gauland a választások estéjén kijelentette, hogy képviselőik vadászni fognak Merkelékre. Így bármilyen kormánykoalíció alakul, számítani lehet a bevándorlásellenes párt provokatív parlamenti politizálására. A 13 százalék körüli sikerben meghatározó szerepet játszott a keletnémet társadalmi nehézségekből fakadó csalódottság és a protest szavazatok mennyisége. Több mint egymillió választó pártolt át a CDU-tól az AfD-hez, akiket viszont négy év Bundestagban töltött idő után jóval nehezebb lesz újra megszólítani. A győzelem ellenére megkérdőjelezhető a párt egységessége. Egyrészt a tagság heterogenitása miatt, amely az ordas szélsőjobboldaliaktól, az akadémiai hátországon át, a mainstream migrációellenesekig fogja össze a párttagságot. Másrészt az olyan jelenségek okán, mint a választások másnapján történtek: Frauke Petry, az AfD egyik vezetője botránnyal sokkolta párttársait, amikor bejelentette, hogy nem ül be pártja frakciójába, mert csak egy mérsékeltebb irányt tud elfogadni. Azóta ezt a fiatal és tehetséges politikusnőt végképp elveszítette az AfD.
A választások két legnagyobb vesztese – paradox módon – az első két helyen végző párt lett. A szavazatok 20,5 százalékának megszerzésével a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) mélypontra süllyedt. Martin Schulz kancellárjelölt egy perccel az urnazárás után kijelentette, hogy a CDU-nak köszönhetően nem lesz nagykoalíció. A szociáldemokrata pártelnök igyekezett tehát áttolni a felelősséget Angela Merkelre, és a választások estéjén valóban a kancellár asszony gondterheltsége uralta a napirendet. Dr. Mráz Ágoston Sámuel egy-egy makro- és mikroszintű okra vezette vissza az SPD kudarcát: Schulzék elveszítették a hagyományos szavazóbázisukat, illetve eredménytelen kampányokat folytattak már korábbi három tartományi választásnál is. Dr. Hettyey András úgy gondolja, hogy épp itt van az ideje az SPD újrapozícionálásának és ellenzékbe vonulásának, hiszen az utóbbi 19 évből 15-ben kormányon voltak. Varga András pedig arra a politológiai törvényszerűségre hívta fel a figyelmet, hogy a koalíciós kormányzás mindig a kisebb párt népszerűségének árt leginkább, ez történt a szociáldemokratákkal is.
A CDU-CSU pártszövetség 8,5 százalékponttal kapott kevesebb szavazatot, mint 2013-ban, a mandátumarányt nézve pedig még nagyobb a visszaesés. A korábbiakhoz képest kevésbé volt hatékony az aszimmetrikus demobilizáció – hangsúlyozta Dr. Mráz Ágoston Sámuel. Merkelnek tehát nem sikerült maradéktalanul kifogni a szelet az ellenzék vitorláiból, a vetélytársak programjainak átvétele nem javította arányaiban a támogatottságát. Dr. Hettyey András arra tett észrevételt, hogy a CDU stratégiája szerint tőlük jobbra egyetlen erő sem lehet, ezt elbukták a kereszténydemokraták. A visszaesés ellenére Angela Merkel negyedszer lesz kancellár, amelynek köszönhetően beállíthatja Helmut Kohl 16 éves rekordját. Erre és az Unió jövőjét befolyásoló francia elnökkel való együttműködésre már Varga András kanyarodott rá.
Annak ellenére, hogy valós ellentétek feszülnek a potenciális Jamaica-koalíció tagjai (CDU/CSU, FDP, Grüne) között, sőt Horst Seehoferrel, a bajor miniszterelnökkel sem felhőtlen Berlin viszonya, mégis utolsó kormányzati ciklusában nyílhat meg Merkel előtt a lehetőség, hogy végleges formába öntse azt a politikai örökséget, amellyel minden bizonnyal bevonul a történelemkönyvekbe. Magyarország érdeke pedig nem más, minthogy minél harmonikusabb gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat ápoljon egy prosperáló Németországgal.
A leírtak vékony szelete mindannak, amelyről a Magyary Zoltán Szakkollégiumban hétről hétre gondolkodunk és beszélgetünk. A szakmaiság fenntartásához és érdeklődési területeink átfogó megismeréséhez műhelyfoglalkozásaink adnak keretet. Mozgásban az Unió – a német választási eredmények értékelése című 2017. október 2-ai eseményünk az ebben a félévben létrehozott, Szabó Tamás tanár úr által vezetett Közpolitika Klub berkein belül valósult meg. Programjaink Dr. Mráz Ágoston Sámuelhez, Dr. Hettyey Andráshoz és Varga Andráshoz hasonlóan kiváló vendégekkel folytatódnak. Köszönjük a részvételt, a továbbiakban is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Herczeg Zoltán