Meghívott vendégeink Dr. Zongor Gábor és Dr. Gasparics Emese önkormányzati szakértők voltak. Dr. Zongor Gábor a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének egykori főtitkára és egyetemünk mentor-oktatója, Dr. Gasparics Emese pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Önkormányzati Kutatóintézetének igazgatója, illetve 2011 és 2016 között a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkára volt.
Az előadás Dr. Szabó Tamás felvezetésével kezdődött, majd feltett kérdésére Dr. Zongor Gábor az önkormányzatok történeti ismertetőjével válaszolt. 1971-nél kezdte, amikor a III. tanácstörvény kimondta a tanácsok önkormányzati szerepét. Ezzel decentralizáció indult meg az országban, amely 1985-ben folytatódott. Ekkor vezették be azt a rendszert, hogy az állampolgárok már nemcsak egy pártra szavazhattak, hanem több jelölt közül is választhattak. Ennek következtében az önkormányzatok vezetői felől is szabadon dönthettek. Megemlítette azonban, hogy a decentralizáció egy lassú folyamat volt, ami a rendszerváltáskor teljesedett ki.
1989-ben tehát többpártrendszer alakult ki, és a helyi ügyekért az önkormányzatok feleltek. Vita alakult ki azonban arról, hogy az önkormányzatok mennyire legyenek autonómok, illetve, hogy minden településnek legyen-e saját helytartósága. Az új önkormányzati törvény (Mötv.) erre a kérdésre választ ad, kimondja, hogy csak a 2000 fő feletti lakosságszámú települések létesíthetnek önkormányzatot, az ennél kisebbeknek pedig közös hivatala van, amelyhez 7 település tartozik. Ezalól a szabály alól kivételt képeznek a nemzetiségi önkormányzatok, amelyek esetében 1500 fő elegendő a saját hivatal létesítéséhez, ahol pedig ez sincs meg, ott 5 település alkothat egy közöset. Dr. Gasparics Emese ehhez hozzátette, hogy Magyarország település-szerkezete regionálisan eltérő, és a települések nagy része falu, tehát nem lehet ezt a törvényt ugyanúgy alkalmazni az egész országra. “Kiskaput” jelent a települések számára az, hogy a városoknak akkor is lehet saját önkormányzata, ha 2000 fő alatt van a lakosságszáma.
A fejlődés 1985-ben folytatódott, amikor a szakértők szavaival élve “önkormányzatosodás” indult. Ekkor íródott a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája, amely az akkor hatályos Ötv.-vel együtt összefoglalta az önkormányzatok helyzetét, jogköreit és feladatait. Az általános feladatai például az oktatás- és a településfejlesztés, szociális- és közügyek ellátása, településfejlesztés. A decentralizálás során az állam átadta bizonyos területek igazgatását és vagyonelemek birtoklását az önkormányzatoknak, akik a vagyonuk felmérése után annak egy részét továbbadták a lakosságnak. Ilyenek voltak például a tanácsi bérlakások, amelyeket felújítás nélkül – azt a magántulajdonosokra bízva – áron alul adtak el. Dr. Gasparics Emese azonban kiemelte, hogy a német helyi önkormányzatok ezzel ellentétben eladás (vagy bérbeadás) helyett először rendbetették és felújították a volt tanácsi lakásokat, ezzel pedig több bevételhez jutottak és jobban tudták hasznosítani a vagyonukat.
2010-ben a hatalomra kerülő kormány “leltárba vette” az ország állapotát, és ami nem jól működött, azt megpróbálták átalakítani. Volt ugyanis olyan önkormányzat, amely nem volt képes ellátni alapvető feladatait, a pénzbeli- és erőforrások hiányában. A helyzet megoldására jöhettek létre a kötelező társulások mellett az önkéntes társulások, amelyek keretében az egyes települések közösen oldhatták meg feladataikat. Dr. Zongor Gábor egy másik megoldást javasol: szerinte egy “önkormányzati minimum”-ot kellene kialakítani, ehhez pedig a megfelelő finanszírozást biztosítani, annak érdekében, hogy a feladatellátás biztosítva legyen. Ideális pedig számára az lenne, ha az önkormányzatok esetében a centralizáció és a decentralizáció megfelelő egyensúlyban lenne, illetve kiemelte, hogy a helyben keletkező problémákat csak helyben lehet megoldani, ezeket nem is lenne szabad felülről kezelni.
Dr. Szabó Tamás ezután a megyei önkormányzatok és Budapest helyzetéről kérdezte a vendégeket. Szóba került még a Modern Városok Program is, amely a magyar városok fejlesztésére nyújtott állami támogatás. Budapestről pedig elmondták, hogy azért különleges a helyzete, mert kettős közigazgatási rendszere van, amely a kerületi, és a fővárosi önkormányzatokból áll.
A Közpolitikai Klub előadásából sokat tanultunk, mert a meghívott előadók kiváló szakértői a témának, és olyan újdonságokkal szolgáltak, amelyekről sokan még nem hallottunk, és rávilágítottak azokra a problémákra, amikre a jövő közigazgatási szakértőiként megoldást kell találnunk.
Bohus Petra